Aztán azért, hogy értéket adjak. Él bennem a vágy szebbé tenni mások életét. És a sajátomat is. :) (Remélem ez válasz az esetleges kérdésre, hogy miért publikus.:)
Elmondom mi az, amit tudok vállalni.
Vállalom azt, hogy olyan tartalmakat teszek fel, ami követi azt a keskeny ösvényt, amin haladni szándékozok. Szándékom szerint, akik közös értékrenden vannak velem, őket szolgálhatja, inspirálhatja a blogom. Ha én a tőlem telhető legjobbat igyekszem adni, szándékom szerint magas színvonalon, de valaki, aki velem közös értékrenden van, mégsem boldog és elégedett ezzel, és ezt a tudomásomra juttatja: hajlandó vagyok megígérni, hogy figyelembe veszem a véleményét és mérlegelni fogom, fontolóra veszem, hogy az általa kifogásolhatónak vélt tartalmat újra gondolom.
Nem tudom vállalni viszont, hogy
- kitalálom más kritikus gondolatát, mert sajnos nincs meg az a képességem, hogy gondolatolvasó legyek (de rajta vagyok az ügyön :) )
- olyat hozok létre, ami mindig mindenkinek mindenféle szempontból tetszik, és kedvére van, bár ez a leghőbb vágyam, de fogalmam sincs, hogy ilyet hogyan kell csinálni. Ha valaki esetleg birtokában lenne eme képességnek és megosztaná velem, hogyan lehet elsajátítani, ígérem, maradéktalanul betartok mindent eme cél elérése érdekében!
Remélem, hogy senkinek a lelkiismeretét nem sértem meg semmivel, de ha mégis, akkor legyen olyan kedves és legalább hozza a tudtomra (és még csak azt sem várom el, hogy kritika vagy erőszak nélkül tegye - mert bennem nincsenek elvárások... :)
Van egy bibliai gondolat, amit még idegombolok a végére, mert ez az életem egyik fő mottója:
„Bőséges békéjük van azoknak, akik szeretik törvényedet, és számukra nincsen botláskő” (Zsoltárok 119:165)
Vállalásod olyan volt, mint egy Gordon-hitvallás,
VálaszTörlésszép.
Kérdésem van: a "kritika"..., a "botláskő"..., a "lelkiismeret" fogalmak alatt te mit értesz?
kritika: mások szubjektív véleménye, ami esetleg nem egyezik a tieddel?(nem feltétlen konfliktust jelent, nem keverendő a két fogalom)
botláskő: tévedési lehetőség? (van, ahol emlékeztetőnek használják) ...ebben az idézetben meg arra, hogy az nem botlik, aki szereti Isten törvényeit...
lelkiismeret: igazságérzet?személyes meggyőződés?erkölcsi mérce?
Bocsi, hogy ilyen hosszan írok...
Azt gondolom, egy nyílt blogba nem csak azok olvasnak és -írnak, akik kapcsolatot ápolnak veled.Mindenkinek vannak igényei, szükségletei, és ismeretei. Neked is. Ezek esetleg keresztezhetik egymást, de nem hiszem, hogy minden véleménykülönbség egyben konfliktus is. Azt hiszem a kritika elfogadásának egyetlen módja van: asszertív tárgyalás. Vagyis, ha a véleményezővel fenn akarod tartani a kapcsolatot (ha neked fontos), nem szabad figyelmen kívül hagyni, mind különálló emberként élünk, ki-ki a maga egyéni igényeivel, szemléletével és azzal a jogával, hogy megpróbálja kielégíteni ezeket az igényeit. Ha fontos a kapcsolat megtartása, érdemes igyekezni őszintén elfogadni a másik tettét, amellyel igényei kielégítésére törekszik, vagy amikor gondja van ezzel. Vagyis amivel a problémáját oldja meg, és elvárható, hogy a te problémád megoldásán is együtt gondolkozzatok, elfogadóan, támogatóan. HA PROBLÉMA VAN.
Nem szabad kutyulni a fogalmakat: : van olyan kritika, ami nem problémának indul, de azzá válhat valamely fél számára.
Szvsz a kritika elfogadására csak (lelkileg) egészséges FELNŐTT képes
köszönöm, ha elolvastál :)♥
Kedves Katalin! :)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy írtál, nagyon örülök neki! az első kérdésedre a választ egy külön posztba tettem: http://nyiroeva.blogspot.hu/2015/02/a-kritikarol.html
Az asszertivitással egyetértek! Számomra sokáig kérdéses volt a HOGYAN, ezért elmentem és megtanultam. sokat fogok írni erről még a blogon! :)
A lelkiismeret az én értelmezésemben egy erkölcsi védőháló, egy belső hang, ami megszólal mielőtt olyat tennénk, amit később megbánunk, vagy utólag vádol, ha mégis megtettük.
A botláskő alatt bármit értek, ami a botlásomat eredményezheti.
Hogy vagy Te ezzel? :) <3
Évi