A kompromisszum azt jelenti: nem érem el a céljaimat, de cserébe te is ígérd meg, hogy te sem éred el a céljaidat. Egy kicsit neked is rossz, meg egy kicsit nekem is. És akkor létrehoztuk a legalacsonyabb szintű együttműködést: mi ketten együttműködünk abban, hogy egyikünk sem érje el a céljait.
Amikor találkozunk és egymás útjában állunk, mert te erre akarsz jönni, én meg arra (mondjuk egy keskeny hídon a folyó felett 2000 méterrel), akkor különböző dolgok járhatnak a fejünkben.
Persze az olvasó mindig kivétel :)))) de azért megvillantok néhányat:
Ha a páncélok szintjén vagyunk benn a helyzetben (ahol a játszmák és a versengés folyik), akkor ilyesmi gondolataink lehetnek: "Ez az utamban áll, félre kéne lökni, hogy odaérjek..." És méregetem az erőviszonyokat. Ismerős? :)
De dönthetek úgy is, hogy az együttműködést választom, egyeztetem vele, hogy mit szeretne, kiterítjük a céljainkat (szükségleteinket, amik érzéseink és tetteink mozgatórugói) és akkor találunk egy (vagy több) olyan megoldást, amivel mindketten egyformán elégedettek vagyunk. (vesd össze: win-win)
Például megfogjuk egymás kezét és óvatosan, de bátran helyet cserélünk ezen a szűk hídon, és folytatjuk utunkat; és Te is eléred a célod meg én is. Ez hogy tetszik?
Ehhez persze szükséges még egy aprócska összetevő: hogy mindketten vállaljuk a felelősséget saját magunkért ahelyett, hogy a másikra mutogatnánk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése