Mitől TARTÓS egy kapcsolat?

Naponta hozunk kisebb döntéseket, de ha igazán eldöntjük, hogy ezt a kapcsolatot működtetni fogjuk, ha megszületett a döntés, akkor megtaláljuk azokat a megoldási stratégiákat, ami nekem is jó és neked is jó.

Minden együttélésben az a legnehezebb, hogy egyformán változzunk. Vagy ha nem is egyformán változunk, akkor ezt a változást el bírjuk viselni. Az a legnehezebb a felnőttkorban, hogy a nők máshogy változnak, mint a férfiak. Vagy mondhatnám úgy is, hogy a férfiak másképp változnak, mint a nők. Egy tartós együttélésben, mondjuk egy 10-15 éves távlatban ezek akár drámai körülményeket is elő tudnak idézni. Ez vonatkozik a szexuális énünkre, az intellektuális énünkre, az érzelmi intelligenciánkra, vonatkozik annak az ütemére vagy ritmusára, amilyen módon sikeresek vagy sikertelenek leszünk az életben.

Még azzal is nehéz szembe nézni, ahogy Te magad változol és fejlődik a személyiséged, kívülről, belülről változol... és azzal is nehéz szembenézni, hogy a társad is változik egy irányba. Lehet, hogy más irányba, lehet, hogy más ütemben.

Ezért természetes, hogy minden együttélésben folyamatosan olyan taposóaknák vannak, amikre igenis rálépsz, akkor is ha nem akarsz. És az a kérdés, hogy amikor rálépsz, akkor hogyan reagálod le ezeket a dolgokat. Igazából azt látom nehéznek, hogy az együttműködés rendszerét ki tudjuk-e dolgozni az életünkben, a kapcsolatunkban. És nem kompromisszumokra gondolok, mert akkor az egyik fél is felad valamit és a másik is. A kompromisszum az a megoldási stratégia, ami egy kicsit neked is rossz és egy kicsit nekem is. Én a win-win (győztes-győztes) opciót preferálom és hitem szerint végtelen számú megoldási stratégia létezik erre, amiben mindenki szükségletei kielégülhetnek. Ha ez megvan, akkor bármilyen kapcsolat működőképessé válik. De ehhez persze bele kell tennem azt az energiát a kapcsolatba, ami a zsebemben van, és a másiknak is ugyanígy. 

Ami még szerintem fontos dolog: a tiszteletnek van egy foka, amit ha nem adsz meg a társadnak, akkor a kapcsolat haldokolni kezd, és meg is fog halni. Igazából az a nagy kérdés, hogy a tisztelet megmarad-e a két ember között? Akarjuk-e működtetni a kapcsolatot?

Még sok mindent tudnék írni a témában, de most ennyi.

Attól tartós egy kapcsolat, hogy megszületik-e a döntés, hogy működtetni akarjuk, hogy bele tesszük-e azt az energiát, ami a zsebünkben van, készek vagyunk-e az együttműködésre és megadjuk-e a másiknak a tiszteletet. 

Ennyi.