A kritikáról

A kritika az ’ítélni’ jelentésű ókori görög κριτική szóból ered. Aki kritizál, vádaskodik, ítélkezik, bírál...stb, valószínűleg az értékelésén, elemzésén keresztül ad hangot a véleményének. 

Minden kritika egy ki nem elégült szükséglet tragikus kifejeződése. Aki sérteget, megszégyenít vagy a szavai törszúráshoz hasonlók; annak a szíve éppen vérzik és végső elkeseredésében egy öngyilkos nyelvet használ arra, hogy ezt kifejezésre juttassa. 

Minél erősebb bennem a félelem, annál valószínűbb, hogy erőszakosan fogok megnyilvánulni.

Amikor azt mondom, hogy Te ilyen vagy olyan vagy, akkor felcímkézlek és beskatulyázlak. 

Mi ezzel a probléma?

Ha egy átlátszó befőttes üvegbe sót, cukrot, rizst vagy tésztát teszek, akkor mivel látom, hogy mi van benne, felcímkézhetem, hogy só, cukor, rizs vagy tészta. 

De Te nem vagy átlátszó, és nem tudhatom, hogy egészen pontosan milyen érzéseid és szükségleteid vannak éppen akkor, amikor ezt mondod nekem. Ezért, amikor kritikát hallok Tőled, nem gondolom azt rólad, hogy undok, irigy, bunkó, vagy éppen féltékeny vagy. Ha ezt tenném, akkor egy statikus nyelvet használnék egy állandóan változó lényre. Valahol olvastam, hogy egyetlen dolog állandó: a változás. :) 

Ehelyett a statikus nyelv helyett egy folyamatnyelvet javaslok, ami teret ad a folyamatos változásnak, és ami lehetővé teszi, hogy hidakat építsek egymáshoz falak helyett.

Hálás vagyok, hogy 5 éve megismerhettem és elsajátíthattam az Erőszakmentes Kommunikáció módszerét, ami elsősorban egy gondolkodási struktúra. 

Megtanultam, hogy egy konfliktus esetén ne a másikról beszéljek, hanem saját magamról. Egészen pontosan arról, hogy az adott pillanatban mi él a szívemben. Ellenkező esetben, ha a beszélgetőpartnerem az első pár szóból kritikát hall meg, akkor nagy valószínűséggel már rá is jött arra, hogy a legjobb védekezés a támadás és már benne is vagyunk egy jó kis 'kinek van igaza' játszmában. 

Számomra ezzel az a probléma, hogy így a páncélok szintjén folyik a kommunikáció, ahol harc és áldozatok árán dől el, hogy ki azt erősebb (erőszakosabb), és rendszerint neki van igaza, még ha nem is... A játszmáknak nincsenek igazi győztesei, mert a végén mindenki több sebből vérzik, a kapcsolatunk pedig romokban hever. 

A számomra fontos kapcsolatokban szeretnék a szív szintjén találkozni. Ezért fontos, hogy a kritikát tudjam építő módon fogadni. Erről fog szólni a következő cikk. :)