Nehéz döntések margójára

Régóta készülök írni, rengeteg ötlet és téma hever a "fiókomban" arra várva, hogy kibontsam és elétek tárjam. Mostanában nem voltam ihletett, bevallom, ezért nem vetettem monitorra megrágott és megemésztett gondolataimat.

Köszönöm az értékelő visszajelzéseket, mi szerint szeretitek olvasni a blogomat, megélem belőle az elismerést és inspirációt is ad, hálás vagyok érte Nektek!

Nehéz döntéseket választottam blogfeltámasztó témának, tippeljétek meg miért...

Naponta hozunk kisebb-nagyobb döntéseket, néha könnyebben, néha nehezebben, de döntünk.

Nekem most egy nehéz döntés előtt az segít, hogy átgondolom: mi az, amit szeretnék. Mi az, ami fontos, úgy igazán. Mi az, amiben hosszú távon is hiteles tudok lenni, megőrizve önmagamat és az értékrendemet. Mindenkinek vannak elvei, ami szerint él. Elv az, hogy nem bújok álarc mögé másnak mutatva magamat, mint aki vagyok. Elv az, hogy igényesen választom meg a társaságomat, akikkel az időmet töltöm (munka vagy szabadidő, egyre megy), mert tudom, hogy annak az 5 embernek az átlaga vagyok (értékrend, szellemiség, gondolkodásmód szempontból), akikkel a napom nagy részét töltöm. Elv az, hogy nem iszok alkoholt, vagy ha mégis, akkor csak annyit, hogy józan maradjak. Elv az, hogy tisztelem a testem annyira, hogy minden nap mozogjak, megfelelő minőségű tápanyagokkal látom el, és nem élek önpusztító életmódot (pl. cigi, drogok --gyógyszereket is beleértve). Elv az, hogy ha párkapcsolatban élek, nem randizok mással. Mindenkinek vannak elvei. Neked mi az ami fontos?

Lassan egy hete kattogok azon, hogy olyan döntést hozzak, amivel hosszú távon is elégedett vagyok. Számomra egy terápia, hogy beszélek arról, ami a szívemet nyomja. Néhány számomra fontos embert megtiszteltem a bizalmammal. Még a véleményük is érdekelt. Persze a saját döntésem súlyát nem fogom az ő vállukra nyomni, és saját életemért, a saját boldogságomért és a saját döntéseimért vállalom a felelősséget. Tudom, hogy nekem kell mérlegelnem és döntenem. Igazából mindig csak két út létezik. Egy, ami az értékrended szerint való (v.ö.: számodra helyes), és egy másik, ami ezzel ellentétes. Persze mindig a másik (ez utóbbi) a vonzó, az ismeretlen, ami magában hordozza a kalandot, a felfedezést, az izgalmat, talán még a könnyedséget is. A saját elveink mentén élni néha kihívás, máskor unalmas vagy egyhangúnak is tűnhet akár. Ezért nehéz döntés előtt két dolgot mindenképp megteszek.

Először is fogok egy tollat és egy papírt és elkezdem leírni, hogy hogyan érzem magam, és mire van szükségem. Ezt addig csinálom, amíg meg nem jön egy sóhaj, a megkönnyebbülés, hogy igen, most így és így érzem magam, mert erre és erre vágyok/ van szükségem. Ha ez megvan, akkor megnézem, hogy a végtelen számú megoldási stratégia közül, mi minden lehetséges, ahogy ez lehet nekem anélkül, hogy fel kelljen adnom az elveimet (v.ö.: a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon)...; valamint, hogy mi az, amit hajlandó vagyok megígérni magamnak (kérés) ezzel kapcsolatban. Jelen esetben azt, amit egy barátom (aki testvérül született a nyomorúság idejére, ahogy egy régi könyv írja) mondott, mint ötletet. --->

Másodszor fogok egy másik papírt (a toll lehet ugyanaz:)), és leírom két külön oszlopban a döntésem előnyeit és hátrányait. Ha meghozom a döntést, akkor ahhoz ragaszkodni fogok, akkor is, amikor nem könnyű. Ugyanerre a lapra leírom azokat a számomra fontos dolgokat, irányelveket, amikből soha semmilyen körülmények közt sem fogok engedni, még akkor sem, ha nagy a kísértés, hogy megtegyem. Utána aláírom. :) Ez egy szerződés saját magammal, ehhez fogom tartani magam. Erre azért van szükségem, mert a hideg fej és a forró szív nem mindig van meg egyszerre. Adott esetben ez a kis lapocska helyettesítheti a hideg fejet, ha éppen a forró szív elhomályosítaná a tiszta gondolkodást. Megeshet, hogy valami, vagy inkább valaki megzavarja a finom belső műszereinket, az iránytűt, ami mutatja az irányt, hogy azon az úton haladjunk, amelyen járnunk ajánlatos ahhoz, hogy eljussunk oda ahova szeretnénk. Elég konkrét jövőképem van, és hozzá egy konkrét, út, egy keskeny ösvény, amin haladni szeretnék szándékom szerint. Akkor is, ha megzavarodik az iránytű (pl. egy mágnes közelében, ami egyszerre vonz és összezavar), akkor is, ha a szívem máshova húz.

Update:

Eszembe jutott még valami, amit egy előadásban hallottam egyszer. Egy javaslat, ami úgy hangzik, hogy: "Tekerd előre a filmet!" Vagyis játszd le fejben, hogy mi lesz, ha az egyik döntést hozod, és mi, ha a másikat. Egy kis időutazás a jövőbe. Mit mond a jövőbeni éned, aki viseli a döntésed következményeit, a mostani énednek, aki döntés előtt áll? (Lásd még: pillangó effektus.)

Neked milyen megoldási stratégiáid vannak nehéz döntések meghozatalára?

Szépeket!

Évi