... Egy rendrakási metódus. De nem csak a lakást rakod rendbe, ha belekezdesz... (elöljáróban ennyit...)
A lényeg, hogy kategóriánként (tehát nem helyiségenként) haladunk, minden cuccot abból az adott kategóriából a szoba közepére helyezünk, és egyenként kézbe véve eldöntjük, hogy az adott dolog szikrázó örömet ad-e vagy sem. Ha igen: marad, ha nem repül.
Igen, CSAK azokat a dolgokat tartjuk meg, amik szikrázó örömmel töltenek el. Ez az egyetlen és legfontosabb selejtezési kritérium KonMarie-nál! :)Amikor megfogsz egy ruhát vagy bármi mást, egyből tudod, hogy örömmel tölt-e el a birtoklása vagy nem. Valami ilyesmi:
Ezen kívül van egy speckó hajtogatás, ami által minden eleve sokkal kisebb helyen elfér. És nem gyűrődik, ez fontos :)
Átlagosan minimum 30 zsák cucc repül (én harmincig számoltam, de azt már jóval túlhaladta és a munka felénél -se- járok)
>>> Lelki furkálódásos rész következik <<<
Felmerült, hogy az a sok cucc, amitől megválunk milyen drága meg minden... Számomra első számú szempont, hogy minél előbb tűnjön el és nem érdekel mennyibe kerül. Ez a lelki békém ára.
Nekem nem a pénz ami fáj, amit ezzel elvesztek. Hanem a felismerések, hogy amit eddig halmoztam, az minek a hiányát pótolta eddig. Tegnap ettől a felismeréstől bőgve ébredtem (aztán elkezdett esni az eső, szuper szinkron :)). Annyira vágytam a meghittségre és a harmóniára, és azt hittem ezek a tárgyak megadják. Okoztak is örömöt eleinte, de aztán csak a szemétkupac nőtt... És a kupinak ugye az a funkciója, hogy elterelje a figyelmünket arról, ami igazán fontos. És szörnyen magányosnak éreztem magam.
Tegnap ettől a felismeréstől nem vettem meg egy csodálatosan szép élénk világoszöld, kötött takarót és hozzá passzoló virágos párnát. És ma szégyenemre -vagy nem, ezt még nem tudtam eldönteni- visszakukáztam pár kötött pulcsit és sálat a sógornőmnek szánt rengeteg cuccból amit kiselejteztem, mert ebből majd szépen foltvarrok magamnak takarót.
És ami különösen érdekes és nem tudok napirendre térni felette: nem vagyok egy allergiás-beteges emberke. Viszont amikor nekiállok -és kizárólag akkor- elkezd a taknyom-nyálam egybefolyni (bocsi), tüsszögök, szenvedek, mindenféle bajom van. És ettől iszonyú nehéz.
Van egy témába vágó támogató közösség: KonMarie Kalandok Facebook csoport, ahol amikor ezt megírtam, rögtön többen jelezték, hogy ugyanezen a szó szerinti tisztulási folyamaton, tüneteken (pl cucctalanítás közbeni állandó orrfolyás)ők is keresztül mentek, és amikor végeztek a nagy művel, a tünet meg is szűnt. (Azért mindent ki is mosok, ha már úgyis előkerültek, legalább finom friss illatuk lesz:) :mosómedve üzemmód: )
Szóval, ha épp nem a felismeréstől bőgök, akkor ettől. Elképesztő. Minden esetre lelkileg nagyon felzaklat a marizás, alapjaiban rengeti meg a világomat, viszont jelenleg semmit nem akarok jobban, mint ezt. És persze a végét.
2 hete marizom (a hétköznapi szlengben csak így hívjuk :D ), és most jött ez a holtpont. Viszont az eddigi eredmények is már gyönyörűek. Van, amikor rosszul vagyok a prüszköléstől, leülök és csak gyönyörködöm abban, ami már kész van. Szóval van öröm is bőven.
Minden bizonnyal az utóbbi idő legnagyobb önismereti kalandja ez nekem .
Alapos komfortzóna elhagyási kísérlet és -tágítás.
A könyvet emag-ról rendeltem, akciós volt és ingyen szállították :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése