Hidakat vagy falakat építesz?

Csak mert nem hagyhatom szó nélkül és mert tipipkus. :)

- Megváltoztál!

- "Nem változtam meg, csak már én is úgy viselkedek másokkal, ahogy ők velem."

- Akkor pontosítanék: visszafele fejlődsz.

- "Nem a legerősebb, nem a leggyorsabb, nem a legtöbbet szaporodó faj marad fent, hanem az, amelyik a leginkább képes alkalmazkodni a változó körülményekhez."

 ((---> Emögött a reakció mögött ez a gondolkodásmód húzódik meg. Ezt biológia órán az evolúció elméleteként ismerhettük meg, ami hangsúlyozom: csupán elmélet, ami az embert fejlődésben levő állatként mutatja be. Bár nem vonom kétségbe, hogy a támogatójuk közül néhányan tényleg a majmoktól származnak (ezt ők mondják, nem én, sőt váltig állítják :-))), ugyanakkor nem tudom figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy amikor sokat megélt, kellő élettapasztalattal rendelkező emberekkel beszélgetek, ők kivétel nélkül arról tanúskodnak, hogy mennyivel durvábbak, vadabbak ma az emberek, mint 50-100 évvel ezelőtt. Szerintük a világ egyre mélyebbre süllyed. És ezt én is így látom. Régen pl. a mesékben (Vuk, Mazsola és Tádé, Kisvakond....) az állatokat kedves emberi vonásokkal ruházták fel -tükrözte az akkori általánosan elfogadott értékrendet-, ma meg a mesékben és a filmekben az embereket ruházzák fel vad, állatias tulajdonságokkal. Hát nem érdekes?))

 Ha azt a szót ízlelgetjük, hogy kapcsolatteremtés, akkor ezzel a gondolkodásmóddal vajon mit teremtek a kapcsolataimban? A fent említett gondolkodásmóddal mentálisan mire tréningezem magam? Az együttműködésre, a kapcsolódásra, olyan megoldási stratégiák keresésére, ami egyformán szolgálja mindkettőnk érdekeit (végtelen számú ilyen lehetőség van, győztes-győztes opció, win-win), vagy inkább falakat emel-e közénk és eltávolít-e minket egymástól?

***

Egy szó, mint száz: "MÁR én is úgy viselkedek" = lesüllyedt a szintjükre. Te biztos, hogy ezt szeretnéd? Talán nem. Talán ez is csak egy fejlődési állomás, része az egésznek, de ez még nem a cél. Itt még nem érzed azt, hogy "megérkeztél", de erőt merítesz abból, hogy elindultál az úton. A fejlődés útján. Elmúlt a nebáncsvirág állapot, ami jóval sebezhetőbb volt.
Az önmagadért való kiállás egy komoly erőforrás, és egy fejlődési állomás is egyben.

Valahol egyszer azt olvastam, hogy "az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett."

Szabó Magda írta, hogy "Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt." De ez már egy következő állomás. A lényeg a fejlődésen van.


 És Te hogy vagy ezzel?