A BÁTORSÁG szerintem

Mindig nagy BÁTORSÁG kell ahhoz, hogy őszintén vállaljam önmagam mások előtt, úgy ahogy vagyok: tökéletlenül, és nem húzva magamra a tökéletesség látszatának álarcát... Vállalva az értékrendemet, tenyeremre tenni a szívemet és megmutatni mi él benne, miért dobog. Akkor is, ha tudom, hogy ezzel nem leszek népszerű. Szerintem ez az IGAZI BÁTORSÁG, és fontos számomra, hogy ebben hiteles legyek....

Mert minden érzés (mint pl. a félelem) azt jelzi, hogy milyen szükségletem hiányát vagy éppen teljét élem meg. Pl. ha álarc nélkül vállalom előtted magam, a hibáimmal és az egyediségemmel (tőled való különbözőségemmel) együtt, akkor, ha fontos számomra a kapcsolatunk, és vágyom arra is, hogy összetartozzunk, akkor lehet bennem félelem. Hiszen pont ezért húznak álarcot és nem merik levenni a legtöbben, mert félnek attól, hogy elveszítenek számukra fontos kapcsolatokat, személyeket.


A héten volt egy érdekes megtapasztalásom. Egy 1/1 találkozó egy közös munka kapcsán. Abszolút felvállaltam önmagam, nem mutatva jobbnak magam, mint ami vagyok, és abszolút nem találtam elfogadásra, ami nagyon erős szorongást váltott ki belőlem. Nagyon kényelmetlen volt és félelmetes is. Bizalomra, elfogadásra és támogatásra vágytam.  Akkor is könnyebb út lett volna a tökéletesség látszata mögé bújni, de inkább felvállaltam magam. Ha erre gondolok, akkor örülök, hogy így tettem, mert megőriztem önmagam, és ezzel elégedett vagyok. Közös munka valószínűleg nem lesz belőle, de azt gondolom, hogy nem is kell mindenkinek mindenáron megfelelni...

Talán az őszinteséghez kell a legnagyobb bátorság, azt hiszem...