Ki vagy?

"Ki vagy a teljesítményed nélkül?
Ki vagy a hírneved nélkül?
Ki vagy a birtoktárgyaid nélkül?
Ki vagy a cselekedeteid nélkül?
Ki vagy a pénzed nélkül?
Ki vagy a társadalmi státuszod nélkül?
Ki vagy a rangod, vagy beosztásod nélkül?
Ki vagy a képességeid nélkül?
Ki vagy a briliáns IQ-d nélkül?
Ki vagy a sikereid és kudarcaid nélkül?
Ki vagy a barátaid nélkül?
Ki vagy az ellenségeid nélkül?
Ki vagy a tested formája és állapota nélkül?
Ki vagy a személyiséged nélkül?
Önmagad... A Figyelő Tudatosság, aki mindezeknek tudatában van."
 
(Jim Carrey)

Nem szerethet mindenki

Hajnal Anna: Nem szerethet mindenki


Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ
legfantasztikusabb szilvája,
érett..., zamatos..., kívánatosan
édes, és kínálhatod magad
mindenkinek, de ne feledd:
lesznek emberek akik, nem
szeretik a szilvát. Meg kell
értened: hogy te vagy a világ
legfantasztikusabb szilvája, és
valaki, akit kedvelsz, nem szereti
a szilvát, megvan rá a
lehetőséged, hogy banán legyél.
De tudd, ha azt választod, hogy
banán leszel, csak középszerű
banán leszel. De mindig lehetsz a
legjobb szilva. Vedd észre,
hogyha azt választod, hogy
középszerű banán leszel, lesznek
emberek, akik nem szeretik a
banánt. Töltheted életed további
részét azzal, hogy igyekszel jobb
banán lenni, ami lehetetlen hisz te
szilva vagy, de
megpróbálkozhatsz megint a
legjobb szilva lenni...

Az öreg ács

Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet.
- Valahogy majd csak elleszek; mondta.

A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat.

Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.
- Ez a Te házad - mondta. - Ezt én adom ajándékba.

Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár... Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egészen másképp dolgozott volna.

Így van ez mindnyájunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk magunkból. És aztán jön a hidegzuhany, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk kell majd laknunk abban a házban, amit magunknak építettünk. Ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.

Tehát nincs visszaút.

Te is építőmester vagy. Te is nap, mint nap kalapácsot fogsz kezedbe, hogy szöget verj be a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel.

Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy: "az élet egy csináld magad vállalkozás". Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy ma döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.
Építkezz okosan.


Ne feledd:
Úgy szeress, mintha senki nem bántott volna meg!
Úgy dolgozz, mintha nem lenne szükséged a pénzre!
Úgy táncolj, mintha senki sem figyelne!

SZÜRKÉS_FEHÉR

Nem fekete és fehér között kell különbséget tennünk, hanem szürkésfehér és fehér között, és a fehéret választani.

Már nem akarom a szürkésfehéret választani és megmagyarázni, hogy a nagy része fehér.

(v.ö.: "Használat folytán edzett érzékelőképesség...")

Megis-merés

"Az emberek megismerésében is legyetek nagyon kreatívak, mert lehet,
hogy első pillanatra valami negatív dolognak tűnik, de nagyon sok oldala
van az éremnek, nagyon sok oldala van egy személyiségnek, nagyon sok
élettörténet van egy-egy ember mögött; és lehet, hogy egy pici idő múlva
kiderül, hogy amit elsőre negatívnak gondoltatok, fogyatékosságnak vagy
hiánynak, az valójában az élet más területein komoly előny."

A BÁTORSÁG szerintem

Mindig nagy BÁTORSÁG kell ahhoz, hogy őszintén vállaljam önmagam mások előtt, úgy ahogy vagyok: tökéletlenül, és nem húzva magamra a tökéletesség látszatának álarcát... Vállalva az értékrendemet, tenyeremre tenni a szívemet és megmutatni mi él benne, miért dobog. Akkor is, ha tudom, hogy ezzel nem leszek népszerű. Szerintem ez az IGAZI BÁTORSÁG, és fontos számomra, hogy ebben hiteles legyek....

Mert minden érzés (mint pl. a félelem) azt jelzi, hogy milyen szükségletem hiányát vagy éppen teljét élem meg. Pl. ha álarc nélkül vállalom előtted magam, a hibáimmal és az egyediségemmel (tőled való különbözőségemmel) együtt, akkor, ha fontos számomra a kapcsolatunk, és vágyom arra is, hogy összetartozzunk, akkor lehet bennem félelem. Hiszen pont ezért húznak álarcot és nem merik levenni a legtöbben, mert félnek attól, hogy elveszítenek számukra fontos kapcsolatokat, személyeket.


A héten volt egy érdekes megtapasztalásom. Egy 1/1 találkozó egy közös munka kapcsán. Abszolút felvállaltam önmagam, nem mutatva jobbnak magam, mint ami vagyok, és abszolút nem találtam elfogadásra, ami nagyon erős szorongást váltott ki belőlem. Nagyon kényelmetlen volt és félelmetes is. Bizalomra, elfogadásra és támogatásra vágytam.  Akkor is könnyebb út lett volna a tökéletesség látszata mögé bújni, de inkább felvállaltam magam. Ha erre gondolok, akkor örülök, hogy így tettem, mert megőriztem önmagam, és ezzel elégedett vagyok. Közös munka valószínűleg nem lesz belőle, de azt gondolom, hogy nem is kell mindenkinek mindenáron megfelelni...

Talán az őszinteséghez kell a legnagyobb bátorság, azt hiszem...

Értékrend - avagy mi a valódi gazdagság?

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

* Kép forrása: Kárpáti Zoltán: Parasztház, www.picturamuhely.hu

Lecke önértékelésől

Egy professzor felmutat egy 10.000 Ft-os bankjegyet az osztálynak, majd megkérdi a tanulókat:
"Ki szeretné ezt a bankjegyet?" minden gyerek felemeli a kezét.
Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak:
"Továbbra is szeretnétek?" a kezek ismét az égbe emelkednek.
Majd eldobja a gyűrött bankjegyet, ráugrik és eltapossa.
Ezután újból megkérdi:
"Még mindig akarjátok a pénzt?" a gyerekek újból jelentkeznek egytől egyig.
A professzor ekkor így szól:
" Kedves barátaim, ma tanultatok egy nagyon fontos leckét az élettől.
Habár ezt a 10.000 forintot összegyűrtem, rátapostam és eldobtam, ti továbbra is szeretnétek ha a tiétek lenne, mert a bankjegy értéke nem változott, még most is 10.000 forintot ér!
Sokszor az életben ellenkeznek veletek, emberek visszadobnak és elutasítanak titeket. Azt érzitek, hogy már nem ér semmit a létetek, de a ti ÉRTÉKETEK nem változik SOHA azoknak az embereknek, akik valóban szeretnek titeket.
Még akkor sem, amikor a legrosszabb passzban vagytok, az emberi ÉRTÉKEITEK, TOVÁBBRA IS UGYANANNYIT ÉRNEK."

SOHA NE KÉTELKEDJETEK magatokban, mindig ugyanannyit értek, sőt többet, de SOHA KEVESEBBET!"

Önismereti kalandozások 1.

Ha tudatosan figyelünk az örömteli dolgokra az életünkben, és inkább ezeket tartjuk számon, mint a sérelmeinket, akkor már tettünk egy lépést a sikeresebb, boldogabb, megelégedettebb élet felé.

Hetente többször jelentkezem ezzel az ingyenes videósorozattal, ami izgalmas kihívásokat és meglepetéseket tartogat számodra. :)

A véleményed fontos számomra, szívesen veszem a visszajelzésedet!

Ha tetszett, oszd meg a barátaiddal! :)

 *Ha nem tudod megnyitni a videót, akkor erre a linkre kattintva is elérheted.*

(Majd legközelebb arra is figyelek, hogy a fejem teljesen látszódjon, és csínján bánok a vicces vágásokkal is, ígérem. Valamint igyekszem majd nem éjjel felvenni, és a fókuszt rendesen beállítani, hogy élvezhetőbb legyen... Mentségemre szolgáljon, hogy most ismerkedem a videózással, és azért teszem, hogy ezáltal is tudjak gazdálkodni a talentumaimmal a ti javatokra. :) )

Szépeket!!! :)

Évi

A halász és a piackutató

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi
piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik.
A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán?
A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott
ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- És egyébként mivel tölti az idejét? – kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság,
lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk
egy kicsit – feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról.
Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt
keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis
kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem
kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló
vonóhálós flottára.
- És azután? – kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül
a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját
halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba,
Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is
fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már
milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? – érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt – válaszolja a piackutató.
- És azután? – folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet – magyarázza a szakember.
-Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? – kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság
idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival
zenélgetni kicsit…………….