A tánc és a szeretet analógiája

„Ahhoz, hogy fölkérjelek táncolni, az kell, hogy én magam tudjak és szeressek táncolni. Ha én vagy te egyedül nem tudunk, együtt sem tudunk majd. Vagyis a páros tánc feltétele, hogy „szólóban”, önmagunkkal is jól táncoljunk.
A második feltétele, hogy egymással is szeressünk táncolni. Én veled s te énvelem.
De ez kevés.
Még valami kell.
Zene.
Zene nélkül nincs tánc.
Az kell, hogy ezt a zenét mindketten halljuk.
Zene nélkül csak állunk egymás mellett, […]
Most mi lesz? Egymás kezét is elengedtük – miért fogjalak, ha nincs zene? […] 
De ha megszólal a Zene, azonnal újra mozgatni kezd téged és engem is! Együtt, mindkettőnket. […]
Mindketten fölolvadunk egymásban és a muzsikában.” 

(Müller Péter)