A tánc és a szeretet analógiája

„Ahhoz, hogy fölkérjelek táncolni, az kell, hogy én magam tudjak és szeressek táncolni. Ha én vagy te egyedül nem tudunk, együtt sem tudunk majd. Vagyis a páros tánc feltétele, hogy „szólóban”, önmagunkkal is jól táncoljunk.
A második feltétele, hogy egymással is szeressünk táncolni. Én veled s te énvelem.
De ez kevés.
Még valami kell.
Zene.
Zene nélkül nincs tánc.
Az kell, hogy ezt a zenét mindketten halljuk.
Zene nélkül csak állunk egymás mellett, […]
Most mi lesz? Egymás kezét is elengedtük – miért fogjalak, ha nincs zene? […] 
De ha megszólal a Zene, azonnal újra mozgatni kezd téged és engem is! Együtt, mindkettőnket. […]
Mindketten fölolvadunk egymásban és a muzsikában.” 

(Müller Péter)

Év végére

Hogy telnek az éved utolsó napjai?

Én ilyenkor többet olvasok, hanganyagokat hallgatok, terveket készítek, készülök a következő évre jól körbebástyázott (konkrét és időponttal ellátott) célokkal. Most van egy kis időm elgondolkodni azon, hogy milyen szemléletmóddal tudok eljutni A-ból B-be, mik azok a képességeim és tulajdonságaim, amikben fejlődni szeretnék, kilépve a komfortzónám kényelmes mocsarából. 

Nagyon szeretem a tematikus dolgokat. Ez az évem egy bizonyos szálon a mozgásterápiáról szólt, érdekes élmény volt, hogy egyes mozgásfajták mit képesek csinálni a testemmel. :)

Szívem szerint mindenkinek javasolnám, hogy próbáljon ki valamilyen/bármilyen mozgásterápiát, mert sokkal könnyebb lenne elfogadniuk, tisztelniük és megszeretniük önmagukat az embereknek.

Ami azért érdekes-fontos, mert másokat is csak annyira tudok elfogadni, tisztelni és szeretni, mint önmagamat... Illetve az érem másik oldala: másoktól is csak annyi tiszteletet, szeretetet és elismerést tudok elfogadni, amennyit magamnak is megadok.

December elején voltam egy fantasztikus képzésen egy 5 csillagos szállodában, amiről ígértem beszámolót, de egy kis technikai malőr miatt még nem érkeztek el hozzám a képek. Kb egy órába tudtam belesűríteni a képzésről a beszámolómat a hozzám közel állóknak, most csak szemezgetek belőlük néhány aranyrögöcskét. :) Például:

Bármit szeretnél csinálni, ahhoz, hogy sikeres legyél 3 kérdésre kell válaszolnod előtte:

• MIÉRT?
• HOGYAN?
• KIVEL?

Ha megvannak a konkrét válaszaid ezekre a kérdésekre, akkor 90% esélyed van a sikerre. Általában megfigyelhető, hogy aki nem sikeres, az nem válaszolt a 3 kérdés közül valamelyikre.

Ez most így néz ki az én esetemben 2015-re vonatkoztatva: Erre az évre azt tűztem ki célul (többek közt), hogy szeretném hatékonyan használni és kihasználni az online marketinget.

• Azért, mert ezzel időt takarítok meg és megtöbbszörözi a befektetett energiám hatását és eredményét.
• Egy konkrét értékesítési csatorna létrehozásával.
• Van egy mentorom, akitől ezt megtanultam és akihez fordulhatok segítségért, ha elakadok.

Még egy fontos tanítás jutott eszembe erről a képzésről arra vonatkozóan, hogy hogyan kezdjünk bele új dolgokba. A megfelelő attitűd, hozzáállás a sikerhez:

1. Hiszem.
2. Csinálom.
3. Értem.

Alapvető, hogy nem fogok hozzá ahhoz, amiben nem hiszek. Pl. nem indulok el vásárolni, ha nem hiszem, hogy van áru a boltban.

Az emberek betegek, szegények és perspektíva nélküliek, mert ezt a hármat megfordítják. Csinálom, ha értem, hiszem, ha látom. Ez a kudarc tuti receptje.

Mára ezt a röpke gondolatébresztő posztot gondoltam, mert úgyis mindenki lót-fut-készülődik az ünnepekre...

Neked mik a terveid 2015-re?

Mert célok nélkül is eljuthatunk valahova, csak lehet, hogy nem oda ahova szeretnénk.

Szépeket! :)

Évi

 

Meghalni segítenek, nem élni

Hétfőn egy vezetői értekezleten voltam, amit a Life Care, bio nagykereskedés tartott. Nagyon sok hasznos dolgot tanultam, hamarosan megírom a beszámolót a blogon.
Elhangzott egy mondat a cégalapító szájából, ami nagyon inspiráló számomra, és ez a cikk is ezt támasztja alá. Így hangzott a mondat:

"Ha nem vagyunk olyan jók, mint akik meghalni segítenek, nem élni; akkor az emberek kényelmességből őket választják." (Cristian Onetiu)

Ebben a videóban egy vegyész beszél ugyanerről:

A gyógyszergyárak nem azért fejlesztik ki készítményeiket, hogy betegeket kezeljenek, hanem hogy tüneteket szüntessenek meg – állítja Shane Ellison amerikai vegyész, aki több gyógyszergyártó alkalmazottjaként is dolgozott. 

A férfi szerint a gyógyszeripar egy olyan üzleti modellen alapul, amely az embereket egész életükben gyógyszerekkel kívánja ellátni. Mi a teendő, ha megszűntek a szimptómák? – teszi fel a kérdést a férfi. A válasz: újabb betegségeket kitalálni. Erre az egyik legkiválóbb terep a pszichiátriai készítmények piaca, hisz általuk véget nem érő betegségeket lehet kreálni. Két szó van, amitől egy pszichiáter retteg: bizonyítsa be!

Ha az orvos nem tudja bizonyítani a betegséget, és tízből kilenc alkalommal nem fogja tudni, akkor ne vegyük be az általa felírt gyógyszereket. Ellison szerint vegyészként teljes ledöbbent, amikor látta, hogy a gyógyszergyárak olyan készítményekkel dolgoznak, amelyek ölni képesek, a gyógyszerek veszélyesek, nem hatékonyak, és olyan tüneteket okoznak, amik ellen kifejlesztették őket.

A férfi szerint a gyógyszergyártó cégeknek van a legjobb marketingosztályuk, amely zseniális módon működik. A gyógyszerlobbi sikeresen lobbizik azért, hogy orvosokkal, kutatókkal, pszichiáterekkel olyan jelentéseket fogadtasson el, amelyek szerint a termékeik pozitív hatással vannak a szervezetre.
A gyártók tudományos köntösbe csomagolva adják el termékeiket, és évente 125 ezer olyan páciens hal meg az orvosok által felírt gyógyszerek miatt – állítja Shane Ellison.

forrás: filantropikum