Elismerés - közös ünneplés

A mai nap azt tanultam meg, hogy az őszinte szavaknak, a hála, az elismerés és az értékelés egészen konkrét, szívből jövő kifejezésének sokkal nagyobb értéke van, mint bármely vásárolt, boltban kapható dolognak. Talán azért, mert a boltban elismerést nem lehet kapni. (Kérek szépen 2kg elismerést és 5kg hálát. 2,1kg lett, maradhat? ) Elismerést csak egymástól kaphatunk. És milyen jó, hogy boltban nem lehet kapni, így nincs ideiglenes készlethiány, és az sem eshet meg, hogy túl drága vagy nem futja rá. Így annyi elismerést adhatunk másoknak, amennyit csak szeretnénk. Egyetlen mértékegysége a hálánk mélysége. Ha csordultig van a szívünk vele, akkor csak úgy ontjuk az elismerést. Azért jó és fontos kifejezni a hálánkat, mert egyrészt ezzel szebbé tehetjük a másik életét, másrészt pedig szent meggyőződésem, hogy a kifejezésre nem juttatott elismerés vagy hála, az belül ugyanolyan elfojtássá alakul, mint a ki nem fejezett düh vagy harag.

Tegnap levették a fogszabályzómat. Még sosem voltak ilyen szépek a fogaim! A legszívesebben világgá kürtölném, hogy milyen boldog és elégedett vagyok! És grátiszban olyan kezelőorvosom volt, aki emberileg is mutat egy nagyságrendet. Mindig mindenkihez van néhány jó szava, kedves, rugalmas, nagyvonalú, jó humorú, türelmes, szelíd, jóságos. 3,5 éve is ugyanez volt a véleményem -és a tapasztalatom- róla, és most még inkább.

Neki szerettem volna valami ajándékot a hálám jeléül, és köszönöm azoknak, akik részt vettek a kis rögtönzött közvélemény-kutatásomban! A sokféle válaszból kiderült, hogy lehet, hogy örült volna egy igazán jó italnak, de az is lehet, hogy nem iszik alkoholt és kultúrsznobnak tartott volna, ha azzal állítok be ma. Valami személyeset és hiteleset szerettem volna adni, ami hűen tükrözi a hálámat és a nagyrabecsülésemet. Azt az alapelvet követve, hogy törekedjünk az egyszerűségre; fogtam egy papírt és egy tollat és papírra vetettem, hogy mi mindenért és mennyire vagyok hálás. Nem maradt kétségem afelől, hogy ez volt a legrövidebb út, a legtisztább és a legjobb is egyben. 

Amikor a tenyeremre teszem a szívemet és páncélok, jelmezek és álarcok nélkül megmutatom, hogy mi él benne, eddig még mindig elérte a célját, jelen esetben az elismerésem kifejezését. És nem csak azt írtam le, hogy mi mindenért vagyok hálás (egyébként még holnap reggelig tudtam volna sorolni), hanem azt is, hogy ezek a dolgok hogyan tették szebbé az életemet.

Ezért én azt mondom, ha tetszik valami, fejezd ki, ne fukarkodj az elismeréssel, mert utána boldog leszel, hogy megtetted, és a másik életét is szebbé teheted vele. Az elismerés szárnyakat ad! Annak is aki adja, és annak is, aki kapja. Ez a mai napom tanulsága.