Mi okoz intellektuális izgalmat?

Intellektuális izgalmat okoz minden, ami magában hordozza a fejlődés lehetőségét; minden, ami hozzásegít a küldetésem beteljesítéséhez (pl. készségek elsajátítása); és az is intellektuális izgalmat okoz, amikor és ahogyan a küldetésemet teljesítem.

Például:

• tréninget tartani
• mesecsoportot tartani
• együttgonodolkodni
• közös célokért dolgozni
• folw, áramlásban lenni
• kifinomultan kommunikáció
• empátiát adni
• izgalmas könyvet olvasni
• új dolgokat kipróbálni
• először csinálni valamit
• új kihívások
• a jelenbe hozni magamat vagy valaki mást
• a kollektív intelligencia, amikor egymás erejét nem kioltjuk, hanem "egymást biztatjuk repülni át egy világon" (Kowa)
• felfedezni mi mindenért lehetek hálás és kifejezni a hálámat 
• elismerést adni másoknak és magamnak
• felfedezni: ilyenkor a képzeletünk felélénkül, és arra késztet, hogy még jobban elmélyüljünk, hogy még több és még szebb dolgot lássunk
• kitárni a szívemet és megmutatni mi él benne; és nyitott szívvel befogadni az élet áldásait, és hagyni, hogy áramolhasson rajtam azok felé, akikkel találkozom
• vállalni a sebezhetőségemet.
• alkotni
• írni.

És Neked mi az, ami igazi intellektuális élményfürdőt okoz? :) 

Szeretem, ha egy férfi... (1.)

Szeretem, ha egy férfi hiteles, hogy őszintén engedi látni saját magát, tudva, hogy az önazonosság egy döntés, ami az integritásról szól, ezért a viselkedése összhangban áll belső meggyőződéseivel és érzéseivel, szükségleteivel. Belső értékeit nem változtatja meg annak érdekében, hogy a környezete elfogadja.

Szeretem, ha egy férfi tudja a küldetését, hogy mi az az ok, amiért megszületett, és nem fél vállalni a kockázatot, hogy beteljesítse azt.

Szeretem, ha egy férfi tájékozott, de nincs kimosva az agya. Ha ismeri az élet rendtartását, hogy hogyan érdemes élni és szeretni. Ha sokféle utat és szempontot megvizsgál ehhez, mégis nyitott marad az élet áramlásának befogadására.

Szeretem, ha egy férfi nem nyuszi, de nem is vadállat. Ha tud és mer kommunikálni, dönteni. Erős, de nem erőszakos jellem. Szeretem, ha szelíd erejével szintetizálódhat a kreativitásom.

KonMarie - Mi ez??? (Őszinte önvallomás)

... Egy rendrakási metódus. De nem csak a lakást rakod rendbe, ha belekezdesz... (elöljáróban ennyit...)

A lényeg, hogy kategóriánként (tehát nem helyiségenként) haladunk, minden cuccot abból az adott kategóriából a szoba közepére helyezünk, és egyenként kézbe véve eldöntjük, hogy az adott dolog szikrázó örömet ad-e vagy sem. Ha igen: marad, ha nem repül. 

Igen, CSAK azokat a dolgokat tartjuk meg, amik szikrázó örömmel töltenek el. Ez az egyetlen és legfontosabb selejtezési kritérium KonMarie-nál! :)Amikor megfogsz egy ruhát vagy bármi mást, egyből tudod, hogy örömmel tölt-e el a birtoklása vagy nem. Valami ilyesmi:

Ezen kívül van egy speckó hajtogatás, ami által minden eleve sokkal kisebb helyen elfér. És nem gyűrődik, ez fontos :)

Átlagosan minimum 30 zsák cucc repül (én harmincig számoltam, de azt már jóval túlhaladta és a munka felénél -se- járok)

>>> Lelki furkálódásos rész következik <<<

Felmerült, hogy az a sok cucc, amitől megválunk milyen drága meg minden... Számomra első számú szempont, hogy minél előbb tűnjön el és nem érdekel mennyibe kerül. Ez a lelki békém ára.

Nekem nem a pénz ami fáj, amit ezzel elvesztek. Hanem a felismerések, hogy amit eddig halmoztam, az minek a hiányát pótolta eddig. Tegnap ettől a felismeréstől bőgve ébredtem (aztán elkezdett esni az eső, szuper szinkron :)). Annyira vágytam a meghittségre és a harmóniára, és azt hittem ezek a tárgyak megadják. Okoztak is örömöt eleinte, de aztán csak a szemétkupac nőtt... És a kupinak ugye az a funkciója, hogy elterelje a figyelmünket arról, ami igazán fontos. És szörnyen magányosnak éreztem magam.

Tegnap ettől a felismeréstől nem vettem meg egy csodálatosan szép élénk világoszöld, kötött takarót és hozzá passzoló virágos párnát. És ma szégyenemre -vagy nem, ezt még nem tudtam eldönteni- visszakukáztam pár kötött pulcsit és sálat a sógornőmnek szánt rengeteg cuccból amit kiselejteztem, mert ebből majd szépen foltvarrok magamnak takarót.

És ami különösen érdekes és nem tudok napirendre térni felette: nem vagyok egy allergiás-beteges emberke. Viszont amikor nekiállok -és kizárólag akkor- elkezd a taknyom-nyálam egybefolyni (bocsi), tüsszögök, szenvedek, mindenféle bajom van. És ettől iszonyú nehéz.

Van egy témába vágó támogató közösség: KonMarie Kalandok Facebook csoport, ahol amikor ezt megírtam, rögtön többen jelezték, hogy ugyanezen a szó szerinti tisztulási folyamaton, tüneteken (pl cucctalanítás közbeni állandó orrfolyás)ők is keresztül mentek, és amikor végeztek a nagy művel, a tünet meg is szűnt. (Azért mindent ki is mosok, ha már úgyis előkerültek, legalább finom friss illatuk lesz:) :mosómedve üzemmód: )

Szóval, ha épp nem a felismeréstől bőgök, akkor ettől. Elképesztő. Minden esetre lelkileg nagyon felzaklat a marizás, alapjaiban rengeti meg a világomat, viszont jelenleg semmit nem akarok jobban, mint ezt. És persze a végét.

2 hete marizom (a hétköznapi szlengben csak így hívjuk :D ), és most jött ez a holtpont. Viszont az eddigi eredmények is már gyönyörűek. Van, amikor rosszul vagyok a prüszköléstől, leülök és csak gyönyörködöm abban, ami már kész van. Szóval van öröm is bőven. :)

Minden bizonnyal az utóbbi idő legnagyobb önismereti kalandja ez nekem :).

Alapos komfortzóna elhagyási kísérlet és -tágítás.

A könyvet emag-ról rendeltem, akciós volt és ingyen szállították :)